Promóció

BOCUSE D'OR EUROPE 2010

BOCUSE D'OR EUROPE 2008

Kis csalódással ugyan, de emelt fővel ért véget Magyarország számára a világ legrangosabb szakácsversenye, a Bocuse d’Or európai döntője. Csalódásunk mindössze egyetlen dologban érhető tetten: versenyzőnk Kovács Sándor, a kecskeméti Wellness Granada konyhafőnöke és segítsége Pap Zoltán ezúttal nem jutott be a világ 24 legjobbja közé, így 2009-ben Lyonban nem lesz magyar indulónk.

A versenyről hazatérve tengernyi tapasztalattal, új kapcsolatokkal, barátságokkal, mástól jött véleményekkel igazán őszintén szembenézhetünk a versennyel. De kezdjük az elején: a magyar versenyzőnk kiegyensúlyozott lelkiállapotához gondolom nem sokban járult hozzá, hogy még két héttel a kiutazás előtt is különböző médiákban a „hogy meri ő egyáltalán Magyarországot képviselni” mondatok láttak napvilágot. De haladjunk túl az itthoni ellentéteken és tekintsünk Norvégiára. Az itthonról kilőtt mérgezett nyilak, azonban ott is betaláltak, hiszen nem egy ember kérdezte tőlem, hogy kik és miért írogatnak Paul Bocusenek levelet, amiben a magyar versenyzőt lejáratják. Egy olyan versenyen, ahol kizárólag a profizmus nyerhet, ezek az országunk ellen vétett baklövések már nem tolerálhatók. Engem, mint a magyar delegáció vezetőjét egyébként a Bocuse D’ort megelőző cukrász-világbajnokság magyar résztvevőiről is kérdeztek. Az aggódókat azonban már most megnyugtatom: mivel számomra nem létezik egyik és másik oldal, csak jó és rossz, ellentétben a rosszakarókkal én nem keltettem rossz hírét az oda kiutazó magyar csapatnak.

De vissza a versenyhez: szokták mondani a szegény embert még az ág is húzza, ami jelen esetben maradéktalanul teljesült. Sándor az első napon, az első konyhában kezdte meg versenyét, amelyet még az állandó indulók is mindössze egy részvétnyilvánítással fogadtak. További nehézségeket okozott, hogy a Magyarországról kiküldött konyhagépek, illetve eszközök több csapat felszerelésével együtt elkeveredtek és csak a verseny előtt néhány órával kerültek meg. Végül az sem segítette a munkát, hogy a teljesen új konyhagépekbe beépített „technika ördöge” is beleszólt a versenybe és a főzést megelőző másodpercekben is egy szerelő javította Sándor konyhagépeit. A technikai problémák végül többször jelentkeztek a verseny folyamán, de ezügyben még szerencsésnek mondhatjuk magunkat, hiszen volt olyan csapat, amely kettő órán keresztül nem tudta használni elektromos konyhagépeit. Ezzel együtt a magyar versenyző pontosan időre elkészítette mind a hal, mind a hús ételét, amelyről annyi biztosan kiderült, hogy a zsűriben helyet foglaló 3 Michelin-csillagos szakácsok adták rá legmagasabb pontszámot. A felkészülés során én többször kóstoltam Sándor Bocuse d’Or menüjét és őszintén elmondhatom, hogy a versenyre készítette el a legjobban. Sándor ételei a következők voltak:

Furminttal marinált lazac és libamáj vacuumban, modern lecsóval, rukkola felfújttal és kaviárral

A norvég bárány legjava három témára, magyar paprikás mártással

A többi versenyző konyhai asszisztenciáit végignézve szinte sokkoló különbségek tűntek fel az egyes nemzetek között, hiszen volt olyan induló –nem is egy- aki euróban mérve is több milliót költött erre versenyre. Az új indulók közül elég csak Észtországot említenünk, akik egy komplett charter gépet béreltek ez alkalomra. Ezzel együtt a végeredmény szempontjából a papírforma érvényesült: első helyezett Norvégia, második Dánia, a harmadik pedig Svédország lett. A legjobb hal- és húsétel különdíját Franciaország kapta. A végeredmény egyébként teljesen összhangban volt az általam adott pontszámokkal, tehát a zsűri maradéktalan hitelességét csak megerősíteni tudom.

Ugyanakkor felmerül a kérdés, hogy amennyiben a magyar induló jól készítette el az általa vállalt menüt és a zsűri pedig hitelesen bírált, akkor vajon miért maradt el a várva várt továbbjutás? A válasz rendkívül bonyolult és összetett, amely hosszabb kifejtést igényel, azonban annak lényege a következő: a Bocuse d’Or, mint a világ legrangosabb szakácsversenye, egy iparág, akárcsak a Forma-1 az autóversenyzésben –sokszor szoktak is ezzel a hasonlattal élni. Itt már nem elegendő egy jó pilóta, akik lehetne akár a legjobb is, hiszen nála sokkal gyengébbek jobb autókban ülve is jobb eredményeket produkálnak. Azon nemzetek, akik dollár-euro százezreket költenek egy-egy versenyzőre –és természetesen a versenyző által képviselt ország imázsára- egészen egyszerűen nem szerepelhetnek rosszul!

Hazatérve azt gondolom, hogy a teljes magyar csapat megtette, amit a körülmények és lehetőségek engedtek, így emelt fővel és büszkén mondhatjuk volt végre magyar indulója ennek a nemes viadalnak. A szponzorációért külön köszönet illeti az InoVital Kft-t /www.inovital.hu/, az Euro Quality Service Bt-t /http://euroqual.googlepages.com/home/ a konyhagépekért és a Lufthansa-t. Azonban a következő Bocuse d’Or Europe-ig már csak kettő év van hátra: így itt az idő a munkát elkezdeni újra!

Kreil Vilmos – Bocuse d’Or Hungary Jury President